Az upcycling is egyfajta újrahasznosítás, de mégis más, egy kicsit több, mint a recycling. Itt ugyanis arról van szó, hogy egy adott hulladék új életre kel, azaz több, és teljesen más lesz, mint annak előtte volt, mert az újrahasznosítója beleálmodik egy másik tárgyat, mint ami eredetileg volt. Nálunk iparművészek, designerek, és kreatív szellemű alkotók álmodják újra a hulladékokat, így lesz palackból tolltartó, nylon zacsiból, kávákaszulából, szívószálból ékszer, gumibelsőből öv, molinóból táska, szóval bármiből bármi.
Hogy ez valami újvonalas divatdolog lenne?
Hát, nem éppen, hiszen nagyanyáink voltak a legnagyobb upcyclerek. Akkoriban ugyanis még a tejes zacsikat is felvagdosták és lábtörlőt készítettek belőle, vagy éppen cekkert. Az volt az egykori veggie bag. Szóval az újrahasznosítás olyan volt, mint ma, csak éppen nem volt szelektív kuka, mert nem volt mit szelektálni, mivel (még ha többnyire kényszerből is, de ) mindent újrahasznosítottak. Nem mondjuk, hogy régen minden jobb volt, sőt! Hiszen nekünk ma van választásunk; megtehetjük, hogy kidobáljuk a szemetet, mindenből újat veszünk, mindenhol palackos vizet iszunk, ahogy azt is, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, de az az út is előttünk áll, hogy ha már ennyi szemetünk van, újrahasznosítjuk azt, és beleálmodunk egy-egy új tárgyat. Aztán már csak életre kel kelteni…